Maga ez a lehetőség nem újdonság a megyében, hiszen a Szatmár megyei Caritas Szervezet a megyeközpontban már üzemeltet egy olyan központot, ahol hasonló foglalkozások zajlanak. Értelemszerűen sok beteg gyerek van Nagykárolyban és vidékén is. Nos, nekik az év kezdete óta nem kell felutazniuk Szatmárnémetibe, hanem itt, helyben foglalkozhatnak velük. Amúgy a betegségek teljes skálája ellen küzdők megtalálhatók a központban, így autisták, vagy éppen mozgásukban korlátozottak. Hozzávetőleg félszáz gyermekkel tudnak foglalkozni a károlyi intézményben.
A Csanálosi (ma Uzinei) út 2-es szám alatti portán, a húsz, szintén betegséggel küzdő növendékkel rendelkező speciális óvodával közös épületben lelt otthonra a központ. Az ünnepélyes felszentelésére szerdán déltájt került sor.
A Caritas vezetője, Löchli Tünde beszélt előbb arról, hogy a munkaügyi szaktárca támogatásának köszönhetően, körülbelül 360 ezer lej révén sikerült felújítani, hasonló intézmény befogadására alkalmassá tenni az épületet. Az önkormányzat hagyományosan jó viszonyt ápol a segélyszervezettel. Kovács Jenő nagykárolyi polgármester ennek jegyében jelen volt az alkalmon. Kifejtette, hogy közös nagy gonddal kell szembenéznie a hivatalnak és a Caritasnak: az állandó pénz- és szakemberhiánnyal. Hogy a városban üzemelő szociális haló létezik, illetőleg üzemel, nagymértékben köszönhető a segítőknek. Így például a piarista nővéreknek - az alkalmat megragadva köszönetet is mondott önzetlen áldozatvállalásukért az elöljáró -, vagy a Caritasnak.
A város polgármestere üdvözölte azt a kezdeményezést, hogy a felszentelés keretében faültetésre is sor kerül. Kifejtette, hogy Nagykárolyban olykor szó esik a fakivágásról, viszont a sokkal nagyobb létszámú és volumenű faültetés nem kap hasonló teret a közbeszédben. Kérte az intézmény munkaközösségét, hogy rendszeresen locsolják majd a frissen elültetett három facsemetét. Elmondta róluk, hogy háromszor iskolázottak, azaz immár a negyedik alkalommal ültetik el őket (ennek az eljárásnak az a lényege, hogy a fácskák edzettebben kerüljenek be végleges otthonukba).
Ilyés Csaba nagykárolyi főesperes kérte a továbbiakban Isten áldását az épületre, a benne folyó tevékenységre. Az alkalomhoz illő ima szavait mondta el: „légy mindig jelen ebben a házban, ahol a betegeket gyógyítják". Az intézmény jelképes befogadására, három hársfa elültetésére került sor a továbbiakban, amúgy a helyhatóság további 5-6 fát is elültetett a közvetlen közelbe. Mindezek után finom harapnivalók társaságában volt alkalom a kötetlen beszélgetésre.